Húsvéti hímes tojások. Hímzett terítők és ruhák. Színesek, pompásak, varázslatosak. A hímivarsejtek termékennyé teszik a petesejtet. Hímvessző?
A hím: élet, szín, változatosság.
Húsvéti hímes tojások. Hímzett terítők és ruhák. Színesek, pompásak, varázslatosak. A hímivarsejtek termékennyé teszik a petesejtet. Hímvessző?
A hím: élet, szín, változatosság.
Majd
Tapasztalatom szerint ezzel a szóval lehet jellemezni a mai modern emberiség hozzáállását az élethez. Miért cselekszel úgy ahogy? Hát azért, hogy majd... bla-bla-bla.
Miért tanulsz? - Azért, mert majd hasznát veszem.
Miért dolgozol? - Azért, hogy pénzt kapjak, és legyen mit ennem majd.
Miért gondolkodsz? - Azért, hogy majd ne kelljen később aggódnom.
Miért aggódsz? - Mert nem tudom, mi lesz majd...
Cselekvésünk alapja az, hogy a későbbiekre gondolunk előre, így viszont nem igazán éljük meg a jelent. Nem vagyunk jelen abban, amit csinálunk. Nincsen most.
Azért akarok sok pénzt szerezni, hogy majd a családomnak és a gyerekeimnek is legyen miből indulni. Ez mind szép és jó, csak épp emiatt az ember nem tud azzal foglalkozni, amiért leszületett a Föld nevű játszótérre: hogy megismerje önmagát.
Mit is jelent embernek lenni? Élőlény, aki képes gondolatai által hatni az őt körülvevő környezetre, ahogyan a környezet is visszahat rá. Az állat ösztönösen cselekszik, saját belső világgal rendelkezik, eléri életútjának a legmagasabb pontját, és haláláig egészséges lévén azt tartja. Egy növény csak az őt körülvevő világgal harmóniába képes beteljesíteni a sorsát, növekedni, kiteljesedni, adni. Az ember valahol a folytonos növekedés és az állapotlét közötti határvonalra tehető: mindig újat tanulunk, és megtartjuk, fejlődünk, emelkedünk, és néha megállunk.
Tényleg megállunk? Mert azért dolgozunk, hogy majd élvezhessük munkánk gyümölcsét, de mikor odakerülünk, hogy élvezhessük a gyümölcsöt, akkor már a következő "majdon" töprengünk. És MAJD arra fogunk eszmélni, hogy olyan, mintha nem is éltünk volna. Mikor? Akkor, amikor eljön az idő az elszámolásra, legkésőbb a földi életünk utolsó óráiban. De mivel ezt az eshetőséget, halandóságot a mindennapi teendőink gyakran elfelejttetik velünk, így az "ezzel ráérsz még foglalkozni később" kategóriába tesszük.
Az "analízis" és "tudomány" címszóval ellátott bejegyzéseimben meglátásaimat, tapasztalataimat, és következtetéseimet írom meg, szeretettel teszem közzé a jelenlegi tudomány témakörében, matematikai analízis, termodinamika, némi mérnöki és pénzügyi beütéssel karöltve, mindenek előtt azonban lélekkel átitatva. :)
A világnézetem kiskorom óta olyan volt, hogy kerestem az egyesítő, békefenntartó erőt, azaz hogyan lehetséges, hogy mindenkinek igaza lehet egyszerre. Némi erőfeszítéssel jár ez a hozzáállás, hiszen látszólag ellentmondásos meggyőződések hogy férhetnek meg egymás mellett úgy, hogy egyik sem "enged az igazából". Mégis, számomra ez egy világos út, hiszen az életben mindenki esélyt kap, hogy kibontakozhassék, vagyis kell lennie olyan tudatszintnek, vagy magyarázatnak, ahol mindkettő egyformán érvényes. Felfogásom ennek következtében egyre gyorsabb lett, és a megoldásokat adott problémák esetén könnyű szerrel tudtam felfedezni. Később rájöttem: egy probléma megfogalmazása után a korlátok felismerése, és/vagy megtétele (mérnöki szóval élve: egyszerűsítések és kikötések megtétele) volt szükséges a megoldáshoz vezető út megtalálásához, és az út alatt az ember rengeteg tapasztalatot összegyűjthetett.
2018 augusztusáig teljes mértékben úgy véltem, hogy én irányítom az életemet. Így is volt, minden vállalkozásomat siker koronázta, mindezek ellenére nem voltam boldog. Gondoltam, megvalósítottam. Valami mégis hiányzott. És akkor történt valami... Erről szól a Küszöb című versem a másik blogon.
Ha röviden akarnám jellemezni: meghaltam, és újjászülettem. Belezuhantam az Univerzum egyik - ha nem az egyetlen(!) - fekete lyukába. Ószövetségi szintről Újszövetségi szintre léptem. Kettes komponensű emberből hármas komponensű emberré váltam. És így tovább... Későbbiekben szó lesz róla.
Mérnökhallgatóként mindig érdekelt a miért? és a hogyan? kérdése, talán túlságosan is, sokszor dúltam-fúltam számomra értelmetlennek tűnő dolgokon, és próbáltam a környezetem figyelmét felhívni rájuk. Értettem a matematikát, lenyűgöző az analízis, a mai klasszikus tudomány erre, és az ezt eszközeként felhasználó klasszikus fizikára épül. A sors fintora mégiscsak, hogy az analízist akkor a legkönnyebb megérteni, ha az ember analízisen túl az analógiákat is észreveszi. Analízis jelentése elemzés. Analógia fordítása hasonlóság, vagy összefüggések tudománya.
Az analízis, elemzés számomra azt jelenti, hogy valamit úgy vizsgálunk, hogy részekre bontjuk, és a részeket külön vizsgáljuk, hogy a részek vizsgálatából szerzett ismereteink segítségével az egészet is megismerhessük. Ám a kérdés a következő: mi az egész? mi a rész?
Először meg kell állapítanunk, határoznunk (e két szót később még elemzem ;) ) az egészet. Figyeld meg, végigmegyünk a teremtés folyamatán, geometriailag: kezdetben nem volt semmi, vagy minden volt egyszerre, egész volt, de nem volt határa, ezért talán nem is volt egész. De mégis benne volt minden! Aztán hirtelen határokkal vette körül magát egy része... Érted, ugye? Látod magad előtt, a nagy semmi közepén megjelenik egy tökéletes gömb, a gömbfelszínnel mint határvonallal. Mi modellezést tanultunk, ezt a gömböt, vagy bármit objektumnak (technológiai rendszernek) neveztük. A határt igazából megszabni rajtad áll, tőled függ, ez a mérnökség szempontjából fontos, hiszen bizonyos dolgok elemzése során kikötéseket, és egyszerűsítéseket kell megtennünk annak érdekében, hogy kezelhetővé tegyük a vizsgált objektumot. De a lényeg, hogy most már van egy MEGHATÁROZOTT, ergo határokkal körülölelt része a világnak (az egésznek), egy másik egész, amit vizsgálunk. Minden mást az objektum környezetének nevezünk.
Következtetés: minden egész a nagy egész része, a határok az ember fejében vannak. Nem tudom, észre vetted-e, mennyire összefügg, analogikus némely vallások kinyilatkoztatásai ezzel a mondattal. ^_^
A részekre bontást mi dekomponálásnak hívjuk. A részekre bontással úgy egészek, egységek születnek, amelyek részben hasonlítanak az egészre, de mégis különböznek tőle. Az irodalomban is van ilyen: szinekdoché - a rész-egész kapcsolata. :)
A matematika első tétele gyakorlatilag ez, amit leírtam. Definíció valahogy így: "Legyen A egy halmaz és x egy tulajdonság/elem/egység! Ekkor két dolog lehetséges: x ∈ A vagy x ∉ A, azaz x vagy eleme A halmaznak vagy nem eleme A halmaznak.
Létrehoztunk a Nagy Egészből egy fallal körülvett részt, amit A halmaznak neveztünk, és hogyha megnevezünk adott valamit (szó szerint), akkor a fent említett két dolgot állapíthatjuk meg. A megállapít szó nagyon fontos! :) Mivel a magyar nyelv csúcstechnológia, az összefüggések keresésében a leginkább hasznunkra van - számtalan sok kiváltképp jó tulajdonsága mellett.
Ezt egyébként másképpen formállogikának, vagy Boolean, azaz Bool-féle logikának is szokták nevezni. Az egész tudományos világ erre épül, számítástechnika, mérnökség, informatika, csillagászat minden. Aki ezt képes felfogni és érteni egészében-részében, oda-vissza, mindehogyan, az mindent könnyedén megérthet. Ne feledd: a korlátok, mint olvasod, csak a fejben vannak! Te magad hozod létre azzal, amit gondolsz, ahogy gondolod! Vagyis képes vagy arra, hogy megértsd, felfogd, megéld, elsajátítsad, részévé válj, hogy tudj! ;) Hadd éljek a Mátrix első részéből a következővel: "Két választásod van: megszoksz vagy megszöksz." Gyakorlatilag ugyanaz, 0 vagy 1. Vagy van, vagy nincs. Vagy igen, vagy nem. Végletek.
Ugyanakkor ne felejtsük el a következő fontos dolgot: amikor részekre bontunk, felosztjuk a nagyobb egészet, valami megváltozik... Az előbbiekben említettem a kikötéseket és egyszerűsítéseket, amelyek révén egyáltalán működhet ez a fajta logika. Hogyan? A kikötések és egyszerűsítések pusztán döntések sorozata, amelyben a továbbhaladásunkat készítjük elő, ergo meghatározzuk, határt szabunk az egésznek céljaink megvalósítása érdekében, hogy elhelyezhessük a vizsgált és/vagy tervezendő objektumot, kezelhetővé tesszük, megfoghatóvá tesszük magunk, és mások számára. HATÁR! Tehát határokat hozunk létre, korlátokat, mindezt agyban, az elmében.
Pofon egyszerű dologról van szó, de nem könnyű megérteni, mivel ez a fajta logika Pap Gábor szavaival élve elhiteti az emberrel, hogy képes vele a világegyetem működését leírni; és ebből adódóan nehéz belátni, mennyire nem alkalmas rá, csak megközelítőleg. Az elkövetkezendő bejegyzések erről fognak szólni. :)
Matematika, fizika, termodinamika átitatva filozófiával, irodalommal, nyelvészettel, közéleti példákkal, a szeretet és a jóhiszemű segítségnyújtás szándéka nevében! ^_^
Az analízis tehát egy egészében meghatározott rendszer részekre bontásával igyekszik a rendszert megismerni, leírni. Az analízis a matematika tárgya, amelyből a mai tudomány eredeztethető, egyértelműen egy döntésre épül, amelyet az ember az agyában hoz meg: "vagy igen, vagy nem". Az analízis segítségével az egész matematika, mind a műveletek, függvények és logikus gondolkodás felépíthető és értelmezhető, továbbá a klasszikus newtoni fizika eszközéül szolgál. E természettudományok a természet leírására törekednek, ám tisztában kell lennünk a leírásnál alkalmazott elhanyagolások, úgynevezett kikötések és egyszerűsítések megtétele révén fellépő hibákkal, ergo az értelmezési tartománnyal, amelyben alkalmazható ez a fajta tudomány. Így kijelenthető, hogy a jelenlegi tudomány a világ leírásában sosem lesz és lehet elég pontos, csak megközelíti azt a tökéletességet, amelyet a Teremtő Isten alkotott, és alkot mind a mai napig.
"A tudomány sántán követi csak
A meglevő ifjú tapasztalást,
S miként bérenc költője a királynak,
Kész kommentálni a nagy tetteket,
De megjósolni hívatása nincs."
~ részlet Madách Imre Az ember tragédiája című drámájából (ajánlom ;) )
A magyar nyelv alapja is ez a matematika és a logika, a kettő kézen fogva jár, dr. Kiss Dénes is alátámasztja ezt. Magyarul nem nehéz matematikusnak lenni, lásd tudósainkat, feltalálóinkat.
A speciális relativitás elvének van egy fontos következménye: nem létezik abszolút nyugvó vonatkoztatási rendszer, azaz abszolút tér. Az abszolút tér fogalma az emberi szemlélet számára kényelmes kategória, amelynek feladása nem könnyű. Newton szerint – filozófiai okokból – szükségünk van az abszolút tér és az abszolút idő fogalmára. Pontosabban, bizonyos fizikai jelenségek magyarázatához fel kell tételeznünk az abszolút sebesség, illetve gyorsulás fogalmát, ezt pedig csak úgy érthetjük meg, ha feltesszük, hogy létezik abszolút tér és idő.